Tavaly is sok személy távolodott el tőlem. Fizikailag és lelkileg is. Kicsit sok, hogy mégcsak február van és már most tudom, hogy megint ez lesz.
Hát geci szar! Fogalmam sincs, hogy milyen lesz majd teljesen egyedül ... Biztos legalább annyira félelmetes lesz, mint egyedül kiutazni Canadaba, vagy csak úgy lenni a Las Vegas-i éjszakában ....
Csak ebben nem lesz annyi jó....
Még egy élvezetes keddi ébresztő :"D A kedd szabadnap ..lenne, de utálom. Minden kedd reggel nem tudok aludni a szobatársaim miatt. Egyszerűen ... hangosak, mintha ott sem lennék .... mintha nem lenne elég szar hely ígyis az a hülye kollégium. Semmi magánszféra, piszkos mosdók, WCk, zuhanyzók. Még egy ilyen rendkivül toleráns embernek is elönti az agyát a szar 2-3 éjszaka után.
D.u. elmentem Zakuroval anyagot venni az új szoknyájához. Természetesen a parókámban mentem [kép] és mindenki bámult. Néhányan le is fényképeztek. Akárcsak egy igazi celeb. Végül az Arénában kötöttünk ki és sokat dumáltunk. Jó volt nem a koleszban ülni és látványosan unatkozni vagy arra várni, hogy este legyen és mindenhonnan jöjjön a zaj [zene,kötsög barátok közt, mindenki bunkófonozik stb.] és rájönni, hogy az agyam apró darabokra szakadt ...
Sőt a Blahánál még NS-es lányokkal is találkoztunk... és lejmoltam tőlük PZS-t is.
Van olyan érzésem, hogy egyre kevesebb ilyen napom lesz Zakuroval.
Félhét után láttam, hogy anyuék hívtak többször is. Visszahívtam és elmondta, hogy Erzsi néni meghalt. Egész este szegénykémre gondoltam... és szerdán is. Szerdán felfogtam, hogy többet már nem fog rám mosolyogni vagy szorosan magához ölelni és megpuszilni, és sohatöbbet nem láttom a ragyogó szemeit, mint amikor meglátott haza jönni a suliból .... Ahogy felidéztem a kedves arcát elsírtam magam... Hiányzik.... Nagyon bánt, hogy utolsó pillanataiban is minket hívott, de tudom ha láttam volna haldokolni, mint ahogy a dédimet is, akkor nem maradnak meg az ilyen szép emlékeim róla, csak az hogy milyen volt betegen. Fura volt csütörtökön haza jönni, hogy nem vár minket...
Kevés ilyen személlyel volt szerencsém megismerni, mint ő. Kevés olyan ember lesz majd az életemben, aki majd így fog rám tekinteni és így örülni nekem ....
Aztán nyakamon az NS megint. Nincs nagyon buli hangulatom. Nem csak azért, mert szomorú vagyok Erzsi néni miatt, hanem azért is mert mindenhol ugyan az a forgatókönyv: felmérem a terepet, nincs semmi nekem való áldozat így koktélozok vagy borozok.
A Morrison'sban probálom elzavarni azt a sok nyomit, akik rám mozdulnak, a Kék lyukban meg részegen nézhetem, ahogy az a sok nyomorék picsa milyen ázsiai pasikat szednek össze, én meg lassan megpusztulok, hogy nincs kivel játszani >3 *rossz cica*
Aztán meg mindenki furcsálja, ha begerjedve dörgölöm magamhoz Kao papa képeit >3.
Nah pont ilyen kell nekem <333333333
De ááh! Kétlem, hogy ilyen pasik egyáltalán vannak ebben az országban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése