Egyedül utazni...

Az ember társas lény - mondják, és elfelejtik, hogy ugyanakkor önálló lény is, aki ha nem ismeri magát elégé mindenféle kalamajkába keveredik. Se idő, se tér azonban nincs az önmegismerésre: nem tudunk befelé figyelni úgy, hogy közben TV, rádió, újságok, ismerőseink, társaink ontják felénk - sokszor felesleges - információt. Egyedül utazni nagyszerű mód az önmegismerésre: az ember csak magára hagyatkozva hozza meg döntéseit, ismerkedik másokkal, igazodik el egy idegen helyen, ráadásul mindezt tisztalappal, ismeretlenül. Ideális mód rejtett tulajdonságaink napvilágra kerítésének. Némi bátorság azonban szükségeltetik hozzá. Meg kell bíznunk önmagunkban és képességeinkben, továbbá meg kell tanulnunk nem félni a magánytól - s ha számba vesszük, hogy manapság szinte akárhova megyünk is, más utazók is lesznek arra, tehát egyedül nem maradunk, már nem is olyan félelmetes az egész .....

2010. február 18., csütörtök

Magyar starbucks

Volt idő amikor én is a blog.hu-n írkáltam. Pontosabban ott kezdtem a "pályafutásom". Így az emailemre rendszertelenül rendszeresen kapok amolyan hírlevélnek is mínősíthető levelek. Ebben olvastam egy blogról, ami arról cikkezett, hogy a Westendben fog meg nyílni az első magyar Starbucks Coffee. [ itt a blog ]

Az a része, hogy a válság miatt mikor fog megnyílni nem nagyon érintett meg, mert az már biztos, hogy két-három évig még Budapesten leszek és az amerikai cégeket, vállalatokat ismerve ennyi idő alatt egy Magyarországnyi területet is benépesítenének [ nemcsak ] Starbucks -szal. Inkább azt furcsáltam, hogy miért gondolja azt a blog szerkeztője, hogy a Starbucksba az ember nem egy plázába fog ébredezni járni.

Szerencsére nekem volt szerencsém részesülni ebben a Starbuck-os életérzésben. Talán nem véletlen, hogy Vancouver belvárosában a legmenőbb "sarok" az pont Vancouver egyik legnagyobb Starbucks kávézója. És én d.u. 4kor rohangáltam arra és ugyan úgy voltak emberek, akik beültek kávézni, nyugisan ... olvastak ... csinálták a semmit a haverokkal. Szóval nem csak reggel van ott élet.

És ... Az sem az utolsó szempont, hogy hol van a Westend ... megsúgom a nevében is benne van. ... a Nyugatinál rengeteg ember megfordul és nem csak magyarok...

Nah és az amikor belépsz egy Starbucksba. Ott mindig friss pékáru illat van és a frissen örölt kávé illat. Valahogy ott mindig sok az ember, de akkor is kedves és családias a hangulat. A kiszolgáló kedvesen rád mosolyog és úgy készíti a kávédat, mintha személyesen neked főzték volna. A kiszolgáló fiú látva a bizonytalanságot az arcodon megdicsér valamit rajtad, vált veled pár szót, majd a finom, pont eléggé forró kávéddal megfordulsz és látod az ismerősöd egy asztalnál, ami olyan, mintha az ismerősöd nappaliában kávéznátok.

Kinek nem esne ez jól egy hosszú nap után a redneck osztálytársai után?! Ráadásul a Westendet mindenki tudja, hogy hol van.

A múltkor is Annával az Arénában basztuk a rezet ... de öszintén szólva szívesebben vittem volna "randizni " egy kellemes Starbucksba.

Már valahogy nem érzem jól magam a magyar megszokott viszonyok között. Nekem nem megy ez... elég volt pár hát Vancouverben, pár nap Los Angelesben és pár nap Las Vegasban... és rájöttem: ez az egész, ami itt van nem nekem lett kitalálva.

Ismét csúsztatok egy köszit Andinak, hogy vett nekem egy repjegyet Kanadába és elvitt az USA-ba. Azóta mintha lenne valami halvány sejtésem, hogy ki is vagyok pontosan és hol lenne a helyem a világban....

Egy Starbucks a Westendben valamit visszaadna nekem ebből... addig is amég nem megyek vissza.

Az hogy egy plázában / mall-ban lesz ... hát istenem ... legyen .. legalább, ha majd oda szervezek randit az áldozatom kapásból tudja, hogy hova menjen kivégzésre xP

starbucks Pictures, Images and Photos

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése