Egyedül utazni...

Az ember társas lény - mondják, és elfelejtik, hogy ugyanakkor önálló lény is, aki ha nem ismeri magát elégé mindenféle kalamajkába keveredik. Se idő, se tér azonban nincs az önmegismerésre: nem tudunk befelé figyelni úgy, hogy közben TV, rádió, újságok, ismerőseink, társaink ontják felénk - sokszor felesleges - információt. Egyedül utazni nagyszerű mód az önmegismerésre: az ember csak magára hagyatkozva hozza meg döntéseit, ismerkedik másokkal, igazodik el egy idegen helyen, ráadásul mindezt tisztalappal, ismeretlenül. Ideális mód rejtett tulajdonságaink napvilágra kerítésének. Némi bátorság azonban szükségeltetik hozzá. Meg kell bíznunk önmagunkban és képességeinkben, továbbá meg kell tanulnunk nem félni a magánytól - s ha számba vesszük, hogy manapság szinte akárhova megyünk is, más utazók is lesznek arra, tehát egyedül nem maradunk, már nem is olyan félelmetes az egész .....

2010. május 28., péntek

......

“Vannak, akik úgy érzik, újjászületnek, ha valami nagy csapás – háború, nyomor – sújtja őket. Az elemi szükségletekhez való visszatérés fiatalító fürdőként hat rájuk; a halál szomszédságára van szükségük ahhoz, hogy újra megérezzék az élet ízét.”
(Gustave Thibon: Jákob lajtorjája)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése