Egyedül utazni...

Az ember társas lény - mondják, és elfelejtik, hogy ugyanakkor önálló lény is, aki ha nem ismeri magát elégé mindenféle kalamajkába keveredik. Se idő, se tér azonban nincs az önmegismerésre: nem tudunk befelé figyelni úgy, hogy közben TV, rádió, újságok, ismerőseink, társaink ontják felénk - sokszor felesleges - információt. Egyedül utazni nagyszerű mód az önmegismerésre: az ember csak magára hagyatkozva hozza meg döntéseit, ismerkedik másokkal, igazodik el egy idegen helyen, ráadásul mindezt tisztalappal, ismeretlenül. Ideális mód rejtett tulajdonságaink napvilágra kerítésének. Némi bátorság azonban szükségeltetik hozzá. Meg kell bíznunk önmagunkban és képességeinkben, továbbá meg kell tanulnunk nem félni a magánytól - s ha számba vesszük, hogy manapság szinte akárhova megyünk is, más utazók is lesznek arra, tehát egyedül nem maradunk, már nem is olyan félelmetes az egész .....

2010. május 17., hétfő

BudaPest.....

Folyton összetűzésbe kerülök a szüleimmel és a hugommal.

EGyszerűen mostmár tényleg beérett az, hogy költözzek. A koliból már lassan egy hete kiköltöztem és az egyetlen dolog, ami lázba hoz az a net és TV.

Ha már egyszer különköltözöl [még ha egy koliba is] saját szokásokat alakítasz ki. Hogy mikor eszel és mit;mikor mész bulizni és mikor érsz haza a buliból;nem kell elviselned mások hülyeségeit stb.

Vissza akarok költözni Budapestre, hogy önmagam lehessek.

Remélem valamennyi fizetést kapok majd a gyak.-helytől. Félre tenném. Most tényleg nem basznám el a pénzt.

A koliban már eléggé lecsökkentek az igényeim, szóval bármennyire is vágyom valami szép, nagy lakásra megelégednék egy kis lukkal is.

Nem akarok többet együtt élni bárkivel is.

„Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.”
(zen bölcsesség)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése