Amikor már kb. a 95. postnál jártam elkezdtem gondolkodni, hogy miről is szóljon... Sok minden eszembe jutott ... főleg azért agyaltam rajta sokat, mert eddig egyik korábbi blogom sem érte meg a századik postot :]
Végül az mellett döntöttem, hogy a barátságról fogok írni.... leginkább az igaz barátságról.
Nos, aki ismer az tudja, hogy nem igazán hittem ebben, de ma 20.13kor volt egy mondat, ami bebizonyította számomra ... igen van ilyen barátság ... igen van olyan, hogy kemény áldozatokra vagyunk képesek elméletileg idegen emberekért. És ezt pont egy olyan ember bizonyította nekem, akire nem számítottam annyira, mint pl.: Annára vagy Nickire ...
Velük akartam kezdeni... nem rangsor miatt, de nem menne, főleg ezek után ....
Bálintnak már most olyat köszönhetek, ami ....
Nem mondom, hogy a lányoknak nem köszönhetek semmit, de ezt nehéz lenne überelni, még akkor is ha csak szavakról van szó... de nem értem miért lepődöm meg ennyire ezen... régóta ismerem ... de valahogy erre a szándékra jó akarás, kedvességre nem tudtam felkészülni lelkileg :]
Saját magam vágnám pofán, ha a lányoknak viszont nem mondanék köszönetet, mert ...
Voltak olyan helyzetek, amiben mások egyáltalán nem álltak volna így ki mellettem, nem lettek volna ennyire megértőek. Nem is tudom melyiket kiemelni előbb, mert Annával félév "nembeszélekveled" után [bár nem ugyan az] az egyik legjobb barátomként tekinthetek rá. Bármit elmondhatok neki és remélem ő is tudja, hogy Ő is nekem .
Aztán ott van Nicki. Tavaly szeptemberben ismertem meg és már az első perctől éreztem,hogy vele jóban leszek és egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő után ilyen komoly barátok leszünk :]
Amúgy ... nagyon hiányzik a húgom ... de tudom, nagyon jól érzi magát végül is .. de akkor is ...hiányzik ... [folyt.köv.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése