Egyedül utazni...

Az ember társas lény - mondják, és elfelejtik, hogy ugyanakkor önálló lény is, aki ha nem ismeri magát elégé mindenféle kalamajkába keveredik. Se idő, se tér azonban nincs az önmegismerésre: nem tudunk befelé figyelni úgy, hogy közben TV, rádió, újságok, ismerőseink, társaink ontják felénk - sokszor felesleges - információt. Egyedül utazni nagyszerű mód az önmegismerésre: az ember csak magára hagyatkozva hozza meg döntéseit, ismerkedik másokkal, igazodik el egy idegen helyen, ráadásul mindezt tisztalappal, ismeretlenül. Ideális mód rejtett tulajdonságaink napvilágra kerítésének. Némi bátorság azonban szükségeltetik hozzá. Meg kell bíznunk önmagunkban és képességeinkben, továbbá meg kell tanulnunk nem félni a magánytól - s ha számba vesszük, hogy manapság szinte akárhova megyünk is, más utazók is lesznek arra, tehát egyedül nem maradunk, már nem is olyan félelmetes az egész .....

2010. október 5., kedd

Az a baj ....

Az elmúlt pár napom azzal telt, hogy a húgom gépére próbáltam ráhúzni a kamot.. sikerült .. nehéz szülés volt, de megcsináltam .. ezt neked Vista! Hogy vesszen el Bill Gates a birtokán! xD

Amúgy nincs jó kedvem .. nem tudom mi a baj.. vagyis tudom .. de akkor is .. még sem ..

Meg az is a baj, hogy van, de még sem ...
Sőt még az is hogy volt, de tudtam nekem nem kell és most nincs .. és most meg nagyon fáj hogy nincs .. de tényleg .. fizikailag fáj néha...
Arról nem is beszélve mekkora baj, hogy nem mehetek, pedig látni akarom, és megölelni...
és az is baj, hogy félek, hogyha nem tudok ott lenni vele, akkor majd ő sem lesz .. és majd az lesz a legnagyobb baj ..
Nah meg el sem tudod hinni mekkora a baj... de megoldom .. mint minden mást az életemben ..
Még jó hogy vagytok nekem ..


Neked amúgy van fogalmad róla, hogy én mennyire félek?

Az is baj, hogy olyan csóró vagyok, hogy a húgomnak egy szelet csokit nem tudok venni!
Ezzel kapcsolatban meg az a baj, hogy az előtt én egyedül 50 ezret költöttem csak a szórakozásra/ hó .. és ebben nem volt benne a fodrász, smink cucc, ruha, cipő, bérlet, menza ...

Meg az is a baj, hogy most már tényleg idegesít, miért álmodom folyton ugyan azt? Mit kell megtudnom? Mit kell még elviselnem? Mi olyan fontos? Biztos az, ha fontos emberek akarják elmondani ...

Meg az is a baj hogy a koliban utálok lenni, már nem vagyok gyerek.. hidd el már nagyon nem!! És nem azért mondom ezt, mert pár hónapra vagyok a szakvizsgától és néhány napot a szüleimtől távol élek.. bullshit vannak olyan dolgaim, amit nem tudhat meg senki.. néha úgy érzem, hogy még azoknak sem kéne tudni, akik most tudják ... De ha akkor nincsenek ott idén, november 1. -én az én sírom is lehetne gyertyát gyújtani!

ÁÁh most minden baj, amúgy ... még jó, hogy találkoztam veled... néha jó szembesülni azzal, hogy nem mindenki egy retardált :"D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése