Alapvetően ugyan úgy működik, mint a férfi. Ugyan úgy fogan, születik meg. Ugyan úgy szüksége van alvásra evésre, ivásra..... stb., mégis valami furcsa mégis van benne.
Valahogy természetesnek veszi, ha szeret, hogy elsősorban legyen nő, mint ember. De miért? Mégis miért olyan fontos a nő számára az az érzelmi töltés amit nemes egyszerűséggel szerelemnek hívunk.
Természetesnek veszi, hogy a férfival szemben megalázott legyen, hogy kedvesével szemben ő feltétel nélkül hűséges legyen, hogy lemond álmairól, céljairól, hogy gyermeket szül. És bármit tesz az [talán ezért ] épp olyan természetes a férfi számára is. De miért nem tűnik fel a nőnek, hogy ha ezt mind megteszi egy férfinek, akkor sem lesz több, mint egy nő? Egy olyan fogalom a férfi számára, ami az élet velejárója. Valahogy nem tudom megérteni, hogy a nők emberi mivolta miért veszik, abban a pillanatban, amikor belép az életükbe a szerelem. És még sem becsülik őket a férfiak. Pedig ettől többet nem szabadna várniuk a nőktől
Aztán- mint minden másban- ott a kivétel: vannak olyan nők, igen kevés ugyan, de van, akik elsősorban emberek, mintsem nők. Az ilyen nő igen frusztrálja környezetét. Egyfajtata veszélyforrás, ha úgy tetszik.
Hisz' csak gondoljunk bele: az ilyen nő a nemiszervét leszámítva, szinte férfi. Okos, intelligens, a maga nemében szép. Ijesztően hat a férfiakra az ilyen nő, éppen ezért magányos. Próbálkozások vannak az életében az úgynevezett "normális női szerepre", de ő túlságosan szeret ember lenni, mintsem nő. Megízlelte a teljesség ízét is az oly' finom volt a számára, hogy nehezen mond le róla. Valahogy az is természetes nála, hogy nem tud együtt lenni senkivel. Nem abból az okból, hogy túl nagy elvárásai vannak, inkább ő nem felel meg a társadalom által kialakított normáknak, éppen ezért [ és elnézést a vulgarításért] egy kósza kúrásnál többet nem jelent a férfinek. Szinte áttudom élni, azt az önelégültséggel vegyült diadalörömöt, amikor egy ilyen nő megadja magát a férfinak. Ott fekszik előtte kiszolgáltatva, a gyengeség minden jelét produkálva. Az a nő aki 5 perce még elsősorban ember volt, erőtől duzzadó különös lény, most meghunyászkodva gyengévé válik, mert akkor abban a pillanatban szeret, de viszont nem szeretik. Persze, erről nem kell tudni, vagy ha éppenséggel tud, akkor sem lényeges, elvégre a típusát leszámítva ő is csak egy nő. És ugye bár nem érdemel többet, vagy tán még kevesebbet is, mint a többi, mert ő egy olyan furcsa kisebbséghez tartozik, amit a férfi nem tud, vagy nem akar beazonosítani.
De mi van abban az esetben, ha ez a típusú nő épp annyira kedveli a női társaságot, mint a férfi. Nem leszbikus. Érzelmileg inkább a nőkkel tud egy hullámhosszra kerülni, akár szexuálisan, akár érzelmileg. És ennek a nőnek időnként kell a másik nő közelsége a férfiak kegyetlen játékai mellett. Az ilyen nő fél a legtöbb esetben. Neki nincs olyan biztos bizonytalanság az életében, mint a többinek. ÍTudja, neki nem lesz gyereke és nem lesz senki, aki előtt megnyílhat. Sorban veszít el mindenkit és amikor rájön, hogy már nincs személy, aki elhagyná, elveszíthet rettegni kezd és csak az marad az életében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése