Egyedül utazni...

Az ember társas lény - mondják, és elfelejtik, hogy ugyanakkor önálló lény is, aki ha nem ismeri magát elégé mindenféle kalamajkába keveredik. Se idő, se tér azonban nincs az önmegismerésre: nem tudunk befelé figyelni úgy, hogy közben TV, rádió, újságok, ismerőseink, társaink ontják felénk - sokszor felesleges - információt. Egyedül utazni nagyszerű mód az önmegismerésre: az ember csak magára hagyatkozva hozza meg döntéseit, ismerkedik másokkal, igazodik el egy idegen helyen, ráadásul mindezt tisztalappal, ismeretlenül. Ideális mód rejtett tulajdonságaink napvilágra kerítésének. Némi bátorság azonban szükségeltetik hozzá. Meg kell bíznunk önmagunkban és képességeinkben, továbbá meg kell tanulnunk nem félni a magánytól - s ha számba vesszük, hogy manapság szinte akárhova megyünk is, más utazók is lesznek arra, tehát egyedül nem maradunk, már nem is olyan félelmetes az egész .....

2010. november 18., csütörtök

nem érdekel senkit

Anyámmal megpróbáltam beszélgetni. Igazából már neki is feltűnt, hogy valami nem oké velem, padlón vagyok.
Aztán anyám közölte, ha tényleg rendbe akarom hozni, be kell ismernem, hogy depressziós vagyok, hisz én is tudom, csak ez vezet a gyógyuláshoz...
És ha beismerem mi van? Nem érdekel senkit és nem is fog érdekelni.
A másik oldalról: beismerem, dokihoz visznek teli tömnek majd antidepresszánsokkal... Mintha fognának egy radírt, leradírozzák a lefelé görbülő számat és rajzolnának helyette egy felfelé görbülőt, mondván : megoldottuk, "egészséges" ....

Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)